1876
Április 22-én született Bécsben, Ausztriában.
1900
Doktori címet szerzett a Bécsi Egyetemen.
1900-1905
Frankfurtban, Heidelbergben és Freiburgban folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat.
1909
A Bécsi Egyetem fülészet élettanának egyetemi magántanára volt.
1910
Kutatási eredményeik eltulajdonításával vádolta meg őt Gusztav Alexander és Heinrich Neumann.
1912
A bostoni nemzetközi élettani kongresszuson megkapta szakterülete legnagyobb elismerését, a Politzer-díjat.
1914 szeptember
Bevonult katonának.
1915 tavasz
Az orosz csapatok elfoglalták a várost, és Bárány Róbert orosz fogságba került. Mérv városában tartották fogva egy hadifogolytáborban, ahol orvosként dolgozhatott.
1914 ősze
Neki ítélték az orvosi Nobel-díjat a vestibularis apparátus fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos kutatásaiért. A Nobel Bizottság döntéséről csak 1915-ben, a hadifogolytáborban szerzett tudomást.
1916. július 16
Kiszabadult a hadifogságból, és Svédország felé elhagyta Oroszországot.
1916. szeptember 16
Stockholmban átvette a Nobel-díjat.
1917 ősze
A svédországi Uppsalai Akadémiai Kórház meghívta a fülészeti osztály főorvosának. Ezt az osztályt vezette 1926 őszéig. Közben megalapította az egyetem fülészeti klinikáját három kórteremmel, műtővel, laboratóriummal és ambulanciával.
1926
A Svéd Orvostársaságtól megkapta a Sorostoris Jubileumi Érmet, a svéd orvostársadalom legnagyobb elismerését.
1926-1936
Élete utolsó évtizedében valóban nyugodt körülmények között dolgozhatott, szakmai tevékenysége iskolateremtő volt a svéd orvosi kultúrában.
1936
Április 8-án elhunyt Uppsalában, Svédországban.
Milyen származású és mely ország állampolgára volt Bárány Róbert?
A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Édesapja Bárány Ignác, az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztériumában volt tanácsos. Édesanyja Maria Hock, a szintén zsidó származású Simon Hock jeles prágai történész leánya. Róbert volt az első gyermekük, 1876-ban született Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában. Hivatalosan Bárány Róbert egy éves korában (1877) osztrák állampolgár lett, ám kétségbevonhatatlan zsidó és magyar származása is.
Bárány Róbert gyermekkorában csonttuberkulózisban szenvedett?
Bárány Róbert gyermekkorában csonttuberkulózist kapott, és bár e betegségéből kigyógyult, egyik lábára élete végéig bicegett. Ez a testi hibája sem akadályozta meg abban, hogy teniszezzen és hegyet másszon. (A csonttuberkulózis, a 20. század első harmadáig jelentős közegészségügyi probléma volt: a csontok TBC-baktérium okozta gumós megbetegedése. Csontgyulladásként indul, amely igen hamar a csont szuvasodásához vezet. A hatékony TBC-ellenes kezelésnek és az általánosan jobb életkörülményeknek köszönhetően, napjainkban már csak ritkán fordul elő.)
Az orvosi egyetem elvégzése után neurológus szeretett volna lenni?
Az érettségi vizsga letétele után családja ösztönzésére iratkozott be a Bécsi Egyetem orvosi karára, ahol 1900-ban szerzett doktori címet. Eközben figyelemmel kísérte Sigmund Freud tevékenységét, szeretett volna a klinikájára kerülni. A felvételi beszélgetés után Freud furcsa, abnormális egyéniségnek tartotta Bárány Róbertet, aki azt fejtegette, hogy nem hisz a tudatalatti elméletekben. Bárány Nobel-díjára Freud igencsak „rácsodálkozott”, bár ebben alighanem jó adag keserűség is volt, hiszen önmagát remélte az 1914. évi kitüntetettnek.
A fülmosások közben jutott el az elméletének kidolgozásáig?
Mindennapos rutinmunkája közben Bárány Róbertnek gyakran kellett fülmosásokat végeznie. A befecskendezések során számos beteg panaszkodott szédülésről. Bárány ilyenkor bizonyos irányú szemrezgést (szaknyelven: nystagmust) is észlelt. Az egyik betege pedig megjegyezte, hogy a szédülés csak akkor jelentkezik, ha az öblítő víz nem elég meleg. Más betegek viszont arról számoltak be, hogy a szédülés akkor is jelentkezik, ha a befecskendezett folyadék túl meleg. A nystagmus megfigyelése azt mutatta, hogy a szemrezgések ellentétes irányúak, annak megfelelően, hogy az öblítés hideg, vagy túl meleg vízzel történik.
Hadifogolyként értesült arról, hogy megkapta a Nobel-díjat?
Miután az oroszok 1915-ben elfoglalták az erődöt, ahol Bárány katonaorvos volt, ő is fogságba esett. A jelentős orvoshiányban szenvedő Oroszországban minden tábori orvost azonnal kiemeltek, és foglalkoztattak. A türkmenisztáni Mérv város kórházában lett főorvos, teljesen szabadon gyakorolhatta hivatását, mind a polgári kórházban, mind a fogolytáborban. Egy orosz kollegájától itt értesült arról, hogy az 1914. évi orvosi Nobel-díjat a vestibularis (egyensúlyi) apparátus fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos kutatásaiért neki ítélték.
Bárány-féle kalorikus reakció
1906-ban ismerte fel, hogy a fülészeti gyógyítások során alkalmazott fülöblítésnél az öblítővíz hőmérsékletétől függ, hogy létrejön-e szédülés és milyen irányú az azt kísérő szemmozgás. Ez az élettani folyamat összefügg a tengeribetegség jelenségével is.
Langyos vízzel öblítve nem szédült el a beteg, míg hideg, illetve túl meleg víz esetén rögvest jelentkezett a szédülés. Ennek magyarázata az, hogy a belső fül ívjárataiban keringő nyirokfolyadék hőmérséklete körülbelül 37°C. Ez a folyadék hőmérsékletváltozásokra kezd áramlani és hideg, illetve meleg hatásra más és más ívjáratokba áramlik, ami szédülést vált ki. Ezzel tulajdonképpen a testhelyzetünkről való tájékozódás szenved zavart, és ezt jelzi a szemgolyók rezgése (nystagmus). Ezzel – a belső fülben elhelyezkedő és a test egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő vesztibuláris apparátus (egyensúlyozó szerv) működésére vonatkozó igen jelentős megfigyelésen túl – egyben fontos diagnosztizáló módszerhez is jutott az orvostudomány.
Bárány-féle „félremutatási” kísérlet
Jelentős felfedezései között tartják számon a szintén róla elnevezett Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. E tünet a belső fül, illetve a félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető. Lényege, hogy a beteg az orvos kinyújtott karjának mutatóujjához emeli saját jobb, majd bal mutatóujját. Ha ezt a mozdulatot becsukott szemmel nem tudja megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis „félremutat”), akkor abból következtetni lehet a kisagyban keletkezett valamely megbetegedésre. Kóros formáját pedig a központi idegrendszer bántalmai okozzák.
Koponyasebészet, háborús körülmények között
Bárány Róbert 1914-ben a szolgálati helyére tartó vonaton egy koponyasebészettel foglalkozó könyvet tanulmányozott, gyanítva, hogy a jelentős tűzerővel felszerelt hadseregek küzdelmében sok lesz a koponyasérülés. Ez a feltételezése beigazolódott, hiszen a lövészárkokból vívott állóháborúban a katonák túlnyomóan fej-, nyak- és mellkas-sérüléseket szenvedtek, többségük ebbe bele is halt, a túlélők jó része pedig maradandó sérülést szenvedett. Bárány a katonakórházban szinte egész nap a sebészasztalnál állt, és a korabeli sebészeti gyakorlattal ellentétben minden sebet alaposan kitisztított és összevarrt. A „keze alól” kikerült sebesültek ritkán kaptak sebgyulladást. Ezen világháborús tapasztalatai alapján dolgozta ki a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit, valamint műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására.
Bárány-féle egyensúlyvizsgálat, más néven: forgószékes vizsgálat
A Bárány-féle egyensúlyvizsgálat az egyensúlyszerv (labirintus) vizsgálatára szolgál. Szédüléssel járó kórképek esetén annak eldöntésére alkalmas, hogy a panaszokat a belső fülben lévő egyensúlyszerv vagy az ahhoz vezető ideg károsodása okozza-e. A vizsgálat során mindkét belső fülben lévő egyensúlyszervet vizsgálják. A test, vagy a fej mozgására a labirintusszervben lévő folyadék a tehetetlenség következtében elmozdul. Ez olyan ingerületet vált ki, melynek következtében a szemgolyók reflexesen elmozdulnak, hasonlóan ahhoz, mint amikor járművön utazva az elsuhanó tájat próbálják követni. Ez a szemteke-rezgés a nystagmus. A vizsgálat során ezt az akaratunktól független szemmozgást figyelik. A vizsgálat közben a páciens a fejét mintegy 30 fokkal előrehajtva ül egy forgatható székben. Ebben a testhelyzetben a labirintusszerv vízszintes ívjárata valóban vízszintes helyzetbe kerül. A széket 20 másodperc alatt tízszer körbeforgatják, majd hirtelen megállítják. Ezt követően figyelik a fellépő szemteke-rezgést, és azt, hogy mennyi ideig tart. A forgatást ezután az ellenkező irányba is elvégzik, majd figyelik a válaszreakciót. Ezt a vizsgálatot a mai napig használják a pilóták, illetve az űrhajósok kiképzésénél.
Bárány-szék
Egy másik kísérlet szerint a vizsgálandó személy beül a forgószékbe, amit egy másik személy megforgat, majd hirtelen leállít. Az álló székből a vizsgált személynek rá kell mutatni egy harmadik személy által feltartott táblára. A Bárány-szék annak a demonstrálására szolgál, hogy bemutassa a térbeli tájékozódási zavar hatásait, amely igazolja, hogy az emberi vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerben nem lehet megbízni a repülés alatt. A pilótáknak megtanítják, hogy a saját érzékelésük helyett támaszkodjanak a vadászgép műszereire.
1876.4.22 – 1936.4.8