1906
November 18-án született New Yorkban, az Amerikai Egyesült Államokban.
1927
BSc diplomát szerzett a New York-i Egyetemen.
1932
PhD fokozatot kapott zoológiából a Columbia Egyetemen.
1934-1977
A Harvard Egyetem professzora volt.
1950
Az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává választották.
1953
Albert Lasker-díjat kapott.
1959
Rumford-érmet vehetett át.
1967
Orvostudományi Nobel-díjat ítéltek neki.
1967
Feleségével együtt megkapta a Zürichi Egyetem Paul Karrer-érmét.
1997
Április 12-én hunyt el Cambridge-ben, az Amerikai Egyesült Államokban.
Nagy pacifista volt?
Wald fellépett a vietnami háború ellen, s egy 1969-es beszédében „az amerikai történelem egyik legszégyenteljesebb fejezetének” nevezte. Nobel-díjával szerzett hírneve miatt nagy figyelem övezte tetteit és nyilatkozatait akkor is, amikor felemelte szavát a fegyverkezési verseny ellen és 1977-es szakmai visszavonulása után sokat utazott a béke és az emberi jogok érdekében. Az 1980-as iráni túszdráma idején illegálisan utazott be a közel-keleti országba. Szerepelt Nixon elnök „ellenséglistáján” és tiltakozói akciói során többször letartóztatták.
Beszélt Gorbacsovval is?
1986-ban más Nobel-díjas tudóssal együtt meghívást kapott Moszkvába, hogy Mihail Gorbacsovot tájékoztassák környezetvédelmi kérdésekben. Wald a találkozót felhasználta arra is, hogy egy privát beszélgetés keretében kérdőre vonja azon atrocitások miatt, amelyek a szabadságjogi aktivista, Andrej Szaharov atomfizikust és feleségét érték. Wald elmondása szerint Gorbacsov tőle értesült a pár letartóztatásáról és nem sokkal később intézkedett is a szabadon bocsátásukról.
Miért kapta a Nobel-díjat?
Wald mutatta ki, hogy a retinában A-vitamin található. Az 1950-es években Wald és munkatársai a retina pigmentjeinek fényelnyelését vizsgálták különböző hullámhosszokon és ennek során mutatta ki, hogy milyen hullámhossz-tartományra érzékeny a szem. Megállapította, hogy a retinában három sejttípus található, ezek a három alapszínre reagálnak. Később külön megmérték a csapok és pálcikák érzékenységét a különböző színű fényre. George Wald a látás élettanát illető kutatásaiért 1967-ben részesült orvostudományi Nobel-díjban.
Az A-vitamint kutatta?
PhD fokozatának megszerzése után a Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíjával Németországba utazott, kezdetben Berlinbe, a Nobel-díjas Otto Warburg (biokémikus) laboratóriumába. Itt fedezte fel, hogy a retinában A-vitamin található, melynek szerkezetét nem sokkal korábban tisztázta a zürichi Paul Karrer (a béta-karotin felfedezője). Wald ezért Karrerhez utazott, hogy befejezze a vitamin analízisét, utána pedig egy ideig a heidelbergi Kaiser Wilhelm Intézetben, Otto Meyerhof biokémikusnál dolgozott.
Mit gondolt Wald az evolúcióról?
„Amikor az élet földi eredetéről van szó, csupán két lehetőség kínálkozik: a teremtés vagy a spontán keletkezés (evolúció). Nincs harmadik út. A spontán keletkezést (az ősnemzést) 100 évvel ezelőtt megcáfolták (Pasteur), de ez csak egyetlen más végkövetkeztetéshez vezet el bennünket: a természetfeletti teremtéshez. Ezt nem tudjuk elfogadni filozófiai okokból (személyes indítékokból); ezért azt választjuk, hogy elhisszük a lehetetlent: azt, hogy az élet önmagától, véletlenül jött létre.”
Korai évek
George Wald 1906. november 18-án született New Yorkban, bevándorló zsidó szülők legfiatalabb gyermekeként. Édesapja, a szabómester Isaac Wald az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Przemyśl mellől érkezett az Egyesült Államokba. Édesanyja, Ernestine Rosenmann pedig egy München melletti faluból. Wald már Brooklynban nőtt fel, ott is kezdte meg tanulmányait az állami iskolákban. A gimnáziumi éveket a Manual Training High Schoolban töltötte, 1922-ben érettségizett. Korán érdekelni kezdték a műszaki dolgok és a tudományok, különösen az elektromosság. Hamar kiderült az is, hogy nagyon jó képességekkel rendelkezik. Emellett drámai érzékkel is megáldották: írt egy vaudeville darabot, melyet ő és barátai előadtak a helyi zsidó közösségi központban. Családjából Wald ment először egyetemre. 1927-ben szerezte meg BSc diplomáját a New York-i Egyetemen. Kezdetben jogot tanult, de egy idő után arra jutott, hogy „a jog egy mesterséges, ember által létrehozott dolog, és nekem valami tartalmasabba, szervesebbe kellett kerüljek”. Átjelentkezett az orvosi karra, de kiábrándult abból, hogy betegekkel kelljen foglalkoznia, és inkább a tudományos kutatások felé fordult. miután elolvasta Sinclair Lewis Arrowsmith című orvos-regényét.
Selig Hecht laboratóriumában
A New York-i Egyetem elvégzését követően a Columbiára ment, ahol zoológiát tanult. Első itt töltött éve során nagyon magával ragadta őt a biofizika professzora, Selig Hecht, aki vezető szaktekintélynek számított a látásfiziológia területén. Wald csatlakozott Hecht laboratóriumához, mint hallgató és kutatási asszisztens, és a mentora hamarosan igazi apafigurává, példaképpé vált a számára. Ebben az időben Hecht a fényrecepció elemzésével foglalkozott különböző szervezetekben, az egészen egyszerűektől, az olyan összetettekig, mint az ember. Doktori disszertációjához Wald a gyümölcslégy látásának tisztaságát vizsgálta. Ehhez összeragasztott két mikroszkóp tárgylemezt, hogy egy keskeny üvegutat készítsen a légynek, melyben sétálhatott. Ezután változó szélességű csíkokat vetített ki elé, és mérte a látástisztaság határait. Élvezte, hogy neki kellett kitalálnia és megépítenie a kísérleti eszközeit. Ezt a módszert tudományos karrierje későbbi szakaszában is megtartotta. Hecht fényrecepcióval kapcsolatos általános elmélete adott irányt Waldnak a posztgraduális képzéséhez. 1932-ben, a PhD megszerzését követően, elhagyta Hecht laboratóriumát, és a Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíjával Berlinbe utazott.
A-vitamin a retinában
Berlinben Otto Warburg laboratóriumát látogatta meg. A német biokémikus már az 1920-as évek közepe óta azon dolgozott, hogy spektofotometria segítségével azonosítson egy enzimet, amely részt vesz a sejtlégzésben. Munkájáért egy évvel Wald érkezése előtt kapta meg a Nobel-díjat. Warburg laboratóriumában Wald megtanulta hogyan távolítsa el a retinát, és kísérleteket végzett vele sötétben és fényben egyaránt. Felállított egy hipotézist, mely szerint a rodopszin egy karotinoid pigment, hasonló azokhoz a pigmentekhez, melyek a növényekben a fototropizmusért felelnek. A szakirodalmat olvasva Wald rájött, hogy a karotinoidok antimon-kloriddal összekeverve élénk kék színt vesznek fel. Ezért elkülönített néhány béka-retinát, hozzáadott egy kis kloroformot, majd ezt összekeverte egy antimon-klorid oldattal. Mikroszkópos vizsgálat során kiderült, hogy a kivonat valóban kékké vált, és egy A-vitamin elnyelési sáv jellemzőit mutatta. Ebben az időben a vitaminok még nagyon rejtélyesnek számítottak, és nem igazán hitték, hogy fiziológiai folyamatokban közvetlenül is részt vesznek. Végül Paul Karrer zürichi laboratóriumában Wald és felesége bebizonyították, hogy a retinák A-vitamint tartalmaznak.
A retinál és egyéb kutatások
A zürichi felfedezést követően Wald Heidelbergbe ment, Otto Meyerhof laboratóriumába. Ott Wald több mint 300 békaretinát felhasználva felfedezett egy korábban ismeretlen, citromsárga karotinoidot, amely hasonlított az A-vitaminhoz, de eltért az elnyelési spektrumuk. Retinénnek (ma retinál) nevezte el, és rájött, hogy amikor a citromsárga fehérré fakult, akkor a retinál eltűnik, és a helyét A-vitamin veszi át. 1933-ban, amikor Németországban a nemzeti szocialisták kerültek hatalomra,így a Nemzeti Kutatási Tanács ragaszkodott hozzá, hogy a zsidó Wald azonnal térjen haza. Először a Chicagoi Egyetemre ment, majd elfogadta a Harvard állásajánlatát, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított. Ekkor kezdett el a Woods Hole-i Tengerbiológiai Laboratóriummal dolgozni. Itt bizonyította be a rodopszin – retinál – A-vitamin – rodopszin körforgást is. Az 1950-es évek során a retina pigmentjeinek fényelnyelését tanulmányozta különböző hullámhosszokon, s kimutatta, hogy mely tartományokra érzékeny igazán a szem. Azt is megállapította, hogy a retinában három sejttípus található, melyek a három alapszínre reagálnak, valamint a csapok és pálcikák, különböző színű fényekre való érzékenységét is megmérte. Látással kapcsolatos felfedezéseiért 1967-ben Nobel-díjat kapott..
Wald mint aktivista
1969-ben Wald beszédet tartott a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) Generáció egy jobb jövő kereséséért (Generation in Search of a Future) címmel. Ez a nyilvános megszólalás nagymértékben megváltoztatta további életét. A nevezetes beszéd – amely élesen bírálta a Vietnammal szembeni háborút és , az amerikai nemzet nukleáris felfegyverkezését – világszerte több folyóiratban is megjelent. A vietnami háborút „az amerikai történelem egyik legszégyenteljesebb fejezetének” nevezte, és azt mondta, hogy „a kormány belefeledkezett a halálba; a gyilkolás és a gyilkolva levés üzletébe”. 1970-ben azt jósolta, hogy „a civilizáció 15 vagy 30 év múlva végéhez fog érni, hacsak nem teszünk azonnali intézkedéseket az emberiség előtt álló problémákkal szemben”. 1980-ban, az iráni túszdráma idején, illegálisan utazott a közel-keleti országba Ramsey Clark delegációjának tagjaként, és ezzel felkerült Nixon „ellenséglistájára” is.
1986-ban több más Nobel-díjas tudóssal együtt Moszkvába hívták, hogy tanácsokkal lássa el Gorbacsovot néhány környezeti kérdést illetően. A találkozón Wald kérdőre vonta Gorbacsovot az emberjogi aktivista, Jelena Bonner és férje, a Nobel-békedíjas atomfizikus, Andrej Szaharov letartóztatása, elítélése, valamint Nyizsnyij Novgorodba való száműzése miatt. Gorbacsov azt állította, hogy semmit nem tud az ügyről. A házaspárt röviddel ezután szabadon engedték.
1906.11.18 – 1997.4.12