1969
Jelena Lvovna Susunova zsidó munkáscsaládban látta meg a napvilágot május 23-án, az egykori Szovjetunió területén, Leningrádban (a mai Szentpéterváron). Édesapja teherautó-sofőr volt, édesanyja pedig egy kalapgyárban dolgozott.
1974
A kislány a társaihoz képest kisnövésű, zömök testalkatú, inkább ügyetlen volt; a finom mozdulatok nem voltak az erősségei.
1975
Léna hatéves korában kezdett el tornázni az SKA sportiskolában, edzője, Galina Rubkova irányításával.
1979
Tízéves korában csatlakozott ahhoz az elit csoporthoz, ahol a Szovjetunió kitüntetett edzői, Tamara Nyikolajevna Jacsenko és Viktor Nyikolajevics Gavricsenkov irányításával folytatta edzéseit. Hamarosan megmutatkoztak az eredmények is, és Léna a nemzetközi szintű versenyeken is letette a névjegyét.
1982
A Helsinkiben rendezett junior Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett.
1983
A tizennégy esztendős tornászlány második lett Japánban egy nagy nemzetközi tornán és még ugyanabban az évben megnyerte a Szovjet Kupát is. Ez utóbbit 1984 kivételével hat éven keresztül minden évben elnyerte.
1984
A szovjet tornászválogatott tagja lett. Ekkorra a tizenöt éves lányt a világ egyik legígéretesebb tornászának tartották, és a Los Angeles-i olimpiai játékok sztárja lehetett volna, ám a politika közbeszólt. A Szovjetunió bojkottálta az eseményt, így a tornászlány a csehszlovákiai Olmützben rendezett Barátság Játékokon indult, ahol minden egyéni számban harmadik lett; csapatversenyben pedig aranyéremhez segítette a Szovjetuniót.
1985
Susunova áttörést ért el, amikor az Európa-bajnokságon az egyéni összetett verseny győztese lett. Ugyanabban az évben indult a montreali világbajnokságon is, ahol öt érmet nyert, köztük az összetett bajnoki címet is.
1986
A Goodwill Games (Jószolgálati Játékok) alkalmával aranyéremhez juttatta csapatát; egyéniben a döntőben talajon, ugrásban és felemás korláton is bajnoki címet szerzett, gerendán pedig második helyen végzett.
1987
Rekord teljesítménnyel mind a hat aranyérmet megnyerte az Egyetemi Világjátékokon. Ugyanabban az évben érettségizett a leningrádi 193. számú középiskolában. A moszkvai Európa-bajnokságon a legerősebb román tornásszal, Daniela Silivasszal versengett, és ugrásban aranyérmet szerzett. A világbajnokságon Rotterdamban ugrásban és talajon aranyérmes, csapatban és összetettben ezüstérmes lett.
1988
Pályafutásának igazi csúcspontja a XXIV. olimpia volt Szöulban. Háromszor ért el tökéletes 10,0 pontszámot. Megnyerte az egyéni összetett és a csapatbajnoki címeket, illetve ezüstérmes lett gerendán és bronzérmes felemás korláton.
1991
Az A P.F. Lesgaft Szentpétervári Állami Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát. Jurij Koroljov és Tatjana Druchinina szovjet tornászsztárokkal együtt saját tornaműsort hozott létre, ami az akkori nehéz gazdasági körülmények között tiszavirág életű volt. 2014-ig a Testnevelési és Sportbizottság tagjaként szülővárosában közigazgatási pozíciót töltött be.
1994
Segített a Jószolgálati Játékok és az Európa-bajnokság tornászversenyeinek szervezésében, amelyeknek Szentpétervár adott otthont.
2018
Az Orosz Tornaszövetség hivatalos közleménye szerint Susunova augusztus 16-án, negyvenkilenc éves korában egy tüdőgyulladás szövődményei következtében hunyt el Szentpétervár egyik kórházában. A Bogoszlovszkoje temetőben helyezték örök nyugalomra.
Hogyan figyeltek fel a hatéves kislányra?
A Susunova család egyszerű, visszafogott életet élt. Megszokták, hogy mindent kemény munkával kell elérniük. Óriási szeretetben és odafigyeléssel nevelték elsőosztályossá cseperedett kislányukat. A szovjet tornászberkek szakedzői mindeközben körbejárták az iskolákat, és olyan gyerekeket kerestek, akik megfeleltek szakavatott szemeiknek. Az edzők megfigyelték a gyerekek mozgását a tornaórákon, így keresve a jövő ifjú bajnokait. Így találtak rá a kis Lénára, akit mozgása alapján megfelelőnek találtak. Mivel a tornasportban minél korábban el kell kezdeni a test rugalmasságának és a mozgás koordinációjának a fejlesztését, a leendő sportolókat a Szovjetunióban már óvodás koruktól kezdve keresték. Jelena évekig nagyon nehéz körülmények között edzett: akkoriban a tornászok még csak egyszerű szőnyegen gyakoroltak, az esések pedig néha elviselhetetlen fájdalommal jártak. Sokszor csak édesanyja tartotta benne a lelket és nyugtatgatta, hogy az eredményekhez türelem és sok gyakorlás szükséges. A kislány tízéves volt, amikor látszólag egycsapásra berobbant a tornászvilágba. Bár később is előfordult, hogy hátat akart fordítani sportkarrierjének, Jelena edzői ekkor már nem engedték, hogy eldobja tehetségét.
Kit tekintett igazi példaképének?
Első nagy példaképének a Dinamo klubban versenyző Olga Mosterpanovát tekintette. Ő vezette a szovjet csapatot az 1984-es „alternatív olimpián”, azaz az olmützi Barátság Játékokon, és összetettben ő volt az egyetlen tornász, aki mind a négy versenyszámban 10 pontot szerzett egy nagy nemzetközi versenyen, így tökéletes pontszámmal fejezte be a gyakorlatot. Mosterpanovához hasonlóan felnézett Natalja Jurcsenkóra is, aki innovatív és merész tornáiról volt ismert, és később a Jurcsenko ugráscsalád megalkotójaként híresült el – Natalja az 1982-es világbajnokságon mutatta be először speciális ugrását. 1988 óta már minden olimpiai aranyérmes beépíti a Jurcsenko-ugrást a gyakorlatába. Susunova számára ő volt a tökéletes csapatkapitány. Harmadikként Szvetlana Boginszkaja neve emelhető ki. Boginszkaja azon tornásznők kis csoportjába tartozik, akik három olimpián is részt vettek. Susunova példaképei közül egyedül ő jutott el az olimpia-bajnoki címig. Műkorcsolyázóból lett tornász, igazi tehetség volt.
0,025 ponton múlt az összetett olimpiai bajnoki cím
Susunova a XXIV. nyári ötkarikás játékokon Szöulban ismét találkozott nagy riválisával, a román Daniela Silivaș-szal. Mindkét tornásznő közel tökéletes eredményt ért el, a végén azonban Susunova 0,025 ponttal győzni tudott: megnyerte az egyéni összetett versenyt. Második helyen vetélytársa, Silivaș, harmadik helyen pedig Boginszkaja végzett. Susunova csapatversenyben is kiérdemelte a bajnoki címet. A szerenkénti gyakorlatokban Silivaș tarolt: az ugrás kivételével minden számban aranyérmes lett. Susunova gerenda gyakorlatával ezüstérmet, felemás korláton pedig bronzérmet kapott. Talajgyakorlata során megbotlott egy Jurcsenko dupla csavarral végrehajtott ugrás végén, így ott nem kapott érmet.
Hogyan ismerkedett meg a férjével?
A szöuli olimpia után Jelena Susunova maga mögött hagyta a sportágat. Nem azért, mert teljesen kimerítette a lehetőségeit, sokkal inkább pszichológiai okokból. Egyszerűen pihenésre lett volna szüksége, de ehelyett minden nap edzések sorozatán kellett helyt állnia, ezért inkább elhagyta a csapatot. Folytathatta volna az életét a sportban, lehetett volna edző – számos állásajánlatot kapott, köztük többet külföldről is. Ám közbejött egy karambol: a tornásznő kisebb autóbalesetet szenvedett. A szervizközpontban találkozott leendő férjével, aki autószerelő volt és éppen a csinos Jelena autóját javította. A találkozásból szerelem lett, majd házasság. A párnak egy fia született, Mihail.
Tinédzser évek
Amikor a tizenhat éves Susunova kiteljesedett torna gyakorlataiban, maximális magabiztosságot sugárzott. Mindamellett játékában volt valami oldott pajkosság és szellemesség is. A mindennapi életben Jelena nem ilyen volt. Inkább szerény és némileg szégyenlős gyereklány látszatát keltette, akinek hiányoztak a szülei és Nasztya nevű tacskója, amikor elutazott. Susunova mindennél jobban szeretett családjával a Fekete-tenger partján vagy Leningrád mellett pihenni, ahol édesapjával együtt pecáztak vagy gombásztak. Vonzotta őt a cirkusz, különösen az akrobata számok: tetszettek neki a mesés forgások. És éppen ez a gyermekiesség volt a kulcsa mindennek: ezért volt könnyű felkelteni benne a játék iránti érdeklődést, hogy a gyakorlataiba gondosan beiktatott elemeknél minél inkább elbűvölőnek látsszon. Susunova tornája érettebb volt, mint ő maga. Ugyanakkor ő bátor, merész és mindenki másnál kitartóbb volt. Pályaválasztásnál az edzői foglalkozást nézte ki magának, ezért érettségi után a szentpétervári P.F. Lesgaft Állami Testnevelési Egyetemen folytatta tanulmányait.
A nehéz kezdetek
Az 1985-ös montreali világbajnokságon Susunova nagyon rosszul kezdett – a 17. helyen végzett, ahonnan aztán sikerült a hetedik helyre feltornásznia magát. Még edzője, Viktor Gavricsenkov sem tudhatta, milyen magasra szárnyalhat tanítványa az esést követően. A döntő izgalmas küzdelmet hozott: Susunova ragyogóan teljesített. Nemcsak felzárkózott a versenyben, hanem minden ellenfelét maga mögé utasította. Amikor a verseny véget ért, még Gavricsenkov is alig hitt a szemének: Jelena Susunova és Okszana Omeljancsik ezredre egyforma pontszámot összegyűjtve, holtversenyben az első helyen végzett. Ilyen a világbajnokságok történetében azelőtt nem fordult elő. A tizenhat éves tornászlány megkapta a „Szovjetunió sportjának kitüntetett mestere” címét is. Jelena élete végéig ezt a győzelmet tartotta sportolói élete legfontosabb elismerésének.
Susunova jelentősége a tornasportban
Jelena Susunova tornászkarrierje arról szólt, hogy legyőzte az akadályokat és bebizonyította a kételkedőknek, hogy tévednek. Kezdetben sokan úgy vélték, hogy nem megfelelő a testfelépítése a nemzetközi versenyzéshez, mégis újra és újra bebizonyította, hogy tévedtek. Egyetlen kudarc sem tántorította el, keményen dolgozott tovább. Ez az elszántság volt az, ami igazi sportlegendává tette, ez volt a mozgatórugója. Susunova egyike annak az öt nőnek, akik az összes nagy versenyen – olimpián, világbajnokságon, Európa- és kontinensbajnokságon is – bajnoki címet szereztek. Emellett egyike volt annak a tíz nőnek, akik minden versenyszámban érmet szereztek a világbajnokságokon, valamint az egyike volt annak a két tornásznak a világon, aki olimpiai bajnok, világbajnok, világkupa- és Európa-bajnok lett. Új tornagyakorlat elemeket neveztek el róla, melyeket maga is előszeretettel alkalmazott talaj- és felemás korlátgyakorlatában.
1969.4.23 – 2018.8.16