1902
November 30-án született Győrben.
1920
Érettségijét követően a család anyagi helyzete miatt egy bankban kell munkát vállalnia, nem tud művészi tanulmányaira koncentrálni.
1926
Bécsben Hertha Büchernél megismerkedik a keramikus mesterség alapjaival
1928
A müncheni Staatsschule für Angewandte Kunstban szobrászatot és kerámiát tanul. Megnyílik első kiállítása a kor egyik legprogresszívebb kiállítóhelyén, a budapesti Tamás Galériában, ezt követően egyre több lehetőséghez jut.
1933
A sèvres-i porcelángyárban dolgozik, megismerkedik a samottos figura és a porcelán zsánerfigurák mintázási technikájával.
1935
Ismét önálló kiállítása nyílik a Tamás Galériában.
1938
Díszkályhájával a budapesti I. Országos Iparművészeti Kiállítás aranyérmét nyeri el.
1939
Kerámiái a New York-i világkiállításon szerepelnek.
1948
Az elsők között kapja meg az ebben az évben alapított Kossuth-díjat.
1953
Érdemes művész díjjal tüntetik ki.
1958
A brüsszeli világkiállítás Nagydíját nyeri el.
1959
Megkapja a Kiváló művész címet. A római Magyar Intézetben nyílik kiállítása.
1962
A budapesti Ernst Múzeumban kap kiállítási lehetőséget.
1970
A Műcsarnokban egy egész addigi életművét összefoglaló kiállítást rendeznek neki.
1971
Győr díszpolgára lesz;
1973
Még életében állandó kiállítása, illetve múzeuma nyílik Szentendrén, ahol a következő évben a város díszpolgárává is avatják.
1977
Június 4-én hunyt el Budapesten.
…Kovács Margitnak még életében két állandó kiállítása is nyílt?
Ritkaságnak számít, hogy egy művésznek még életében múzeuma nyílik, Kovács Margit rögtön kettővel is büszkélkedhetett. 1973-ban nyílt meg Szentendrén a Kovács Margit Múzeum, az épületet a művész maga választhatta ki három lehetséges opció közül. A múzeum a rendszerváltás előtt országos szinten is a leglátogatottabb intézmény volt, volt olyan év, amikor több látogatót vonzott, mint a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria összesen.
1974-ben a szülővárosában, Győrben lévő Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak ajándékozta életműve egy részét, ebből jött létre a Kovács Margit Állandó Kiállítás.
…egy házban lakott Radnóti Miklóssal?
Kovács Margit élete nagy részét Budapesten, a XIII. kerületi Pozsonyi út 1. szám alatt töltötte, csakúgy, mint Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni.
A két művész jó barátságban volt, egyes visszaemlékezések szerint egy 1944 eleji légiriadó alkalmával a ház pincéjében Kovács Margitnak olvasta fel először Nem tudhatom című versét a költő. Érdekesség, hogy Radnótit Kovács Margit szülőhelyétől nem messze, a Győr melletti Abdánál ölték meg. A Pozsonyi úti ház falán ma mindkettőjüknek dombormű állít emléket.
…magánélete mindenki számára rejtély volt?
Kovács Margit kizárólag a kerámiáknak élt, a munka volt a mindene, magánéletéről semmit nem tudunk, valószínűleg nem is nagyon létezett számára ez a fogalom. Édesanyjával élt egészen annak haláláig, férje, sőt vélhetően még párkapcsolata sem volt soha, ezt a funkciót alkotásai töltötték be. Gyakran beszélt úgy kerámiáiról, mintha azok lennének a gyerekei, kiállításai pedig mintha egy-egy házasság lenne. Egyes művészekkel ellentétben egyáltalán nem táplálkozott sem zsidó gyökereiből, sem pedig a II. világháború alatt átélt megpróbáltatásaiból.
…múzeumát számos államfő is meglátogatta?
A rendszerváltás előtt a hazánkba látogató diplomáciai delegációk számára kötelező programpontnak számított a szentendrei városnézés, és természetesen a Kovács Margit Múzeum meglátogatása is. Járt itt többek között a spanyol királyi házaspár, I. János Károly és felesége, Zita; Mohamed Reza Pavlavi iráni sah; Margatet Thatcher brit és Pierre Mauroy francia miniszterelnök; Willy Brandt német kancellár; Rudolf Kirchschläger osztrák elnök, Kurt Waldheim ENSZ főtitkár, valamint Raisza Gorbacsova is.
…az elsők egyikeként kapott Kossuth-díjat?
Népszerűségét jól jelzi, hogy az elsők között vehette át az 1948-ban alapított Kossuth-díjat. Olyan meghatározó művészekkel együtt kapta meg az elismerést, mint Bajor Gizi, Bartók Béla, Czóbel Béla, Déry Tibor, Ferenczy Noémi, Füst Milán, Illyés Gyula, Kodály Zoltán és Somlay Artúr.
Művészi pályája
Ahogy életrajzában is látható, Kovács Margitot hajtotta a tudásvágy, folyamatosan új technikákat, új módszereket akart megismerni, ezért már pályája korai szakaszában számára elmosódtak a képző- és iparművészet közti határok. Ugyanúgy mestere volt a körplasztikának és a domborműnek, mint az agyagba vésett rajzos csempéknek vagy a felrakott edényeknek.
Korai plasztikáiban többnyire színes fedőmázat vagy máz nélküli terrakottát használt. Nyúlánk zsánerfiguráira az expresszionizmus, zömök alakú plasztikáira a román kori építészet volt hatással. A 30-as évek második felében a vallási tematika felé fordult, stílusa is a bizantinizáló jellegű, stilizáltabb dekorativitás felé tolódik el.
1945 után elvontabb geometriai formákkal is kísérletezett, amelyet a koronghasználat is elősegített, majd – részben a korszak elvárásaihoz alkalmazkodva – a népi-paraszti tematika felé fordult. Népmesei jellegű, színes és dekoratív világa, egyszerű és közérthető szimbolikája roppant népszerűvé tette a legszélesebb nagyközönség körében is. A 60-as években a terrakotta helyett a sevres-i Porcelángyárban megismert durvább, samottos agyaggal kezdett dolgozni. Élete vége felé egyre inkább megfakultak, később pedig teljesen elmaradtak a színek, figuráiban azonban ekkor is visszaköszön a humánum, az emberszeretet, ahogy mindig is közelített alakjaihoz.
Utolsó műveihez a magyar archaikus mondavilágból, a görög mitológiából és a Bibliából merített ihletet.
Népszerűségének titkai
Kovács Margit pályafutása és népszerűsége a 30-as évektől töretlenül ívelt felfelé, Még életében állandó múzeumot kapott, amely a 80-as években, jóval halála után is évi egymillió látogatót fogadott (nem mellékesen az egyetlen vidéki múzeum volt, ami elérte ezt a számot).
Már a 30-as években is kapott állami megrendelést – a Budapest Székesfőváros Bécsi Idegenforgalmi Hivatala számára készített reliefet, mely magyar ősfoglalkozásokat ábrázolt. De a kommunista hatalomátvétel után nem büntették azért, mert a Horthy-korszakban is sikeres volt, épp ellenkezőleg: erőteljesen támogatták. Ez abból adódhatott, hogy műveiben semmilyen politikai szándék nem volt, valamint, hogy az egyházi és paraszti tematikának köszönhetően alkotásai könnyen befogadhatók voltak, humánus emberábrázolása széles körben, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben szimpátiát váltott ki, amit rajongói- és köszönőlevelek sora bizonyít.
Műveire hatalmas volt a kereslet, rengetegen szerettek volna az otthonukban látni egy-egy, a mézeskalács-figurák kedvességét idéző darabot, ezért keramikus bedolgozókat fogadott, akik korongolt kerámiáit gipszklisék segítségével sokszorosították. A Kovács Margit plasztikák tehát a nagy példányszámú gyártás és a megfizethető árak miatt a Kádár-kori lakberendezés kedvelt kellékei lettek. De a hozzá személyesen is közel álló műveket nem adta el, és nem is engedte a biztos megélhetést biztosító tömeggyártásba.
Köztéri művei
Számtalan művével találkozhatunk a köztereken is. 1939-ben nyílt meg a mai Erzsébet körúton a Híradó mozi, melyben végtelenített filmhíradókat vetítettek. A vetítővászon két portálján Kovács Margit mozaikjai jelenítik meg a magyar és az egyetemes történelem híres eseményeit.
1950-ben készült el a Magyarország-térkép, mely a hegyeshalmi határátkelőhelyen volt látható. A 800 mettlachi kockából álló alkotás egyfajta országimázsként, “termékbemutatóként” szolgált a nyugatról hazánkba látogató vendégeknek, a fő turisztikai látványosságok, ipari és mezőgazdasági központok voltak láthatók rajta egészen 1982-ig, amikor a határállomás épületével együtt a kerámia is megsemmisült.
A Dolgozó népé a Balaton című terrakottája a Déli pályaudvar egyik falán kapott helyet 1953-ban, 10 évvel később azonban lebontották, majd a 80-as években egy szentendrei iskola aulájában helyezték el.
Egyik leglátványosabb alkotása az egykori Úttörő Áruház díszkútja, melynek alján egy világtérkép látható. A kor ideológiájának megfelelően azonban a teljes amerikai kontinens lekerült a térképről, a többi földrészt pedig egy óriás vörös csillag ragyogja be. A kút ma a szentendrei múzeumban látható.
Az 1959-ben elkészült Körtánc a Fóti Gyermekváros egyik óvodájában kapott helyet, utolsó köztéri alkotása, a halálának évében elkészült Budavár ostroma pedig máig látható a Várban lévő Ostrom utcában, de Debrecen, Győr, Szombathely, Dunaújváros, Székesfehérvár utcáin is találkozhatunk műveivel.
Kuglófmadonna
Kovács Margitnak közvetlenül soha nem volt köze a népi kultúrához, hisz városi polgárcsaládba született és ebben a környezetben élte le életét, miközben folyamatosan járta a világot. Többnyire a kerámiáin ábrázolt népi és vallásos témákhoz sem volt szoros belső kötődése. Egyik korai kerámiája, 1938-ban készült Kuglófmadonna ötvözi a bibliai és a népi hagyományok tematikáját. Ezen a kerámián, amely ma a szentendrei múzeumban látható, Kovács Margit a geometriai formákkal kísérletezik és már itt megfigyelhetők a hosszúkásabb alakok, ami későbbi kerámiáin válik igazán jellegzetes stíluselemmé.
Melyik immár az anya, és melyik a gyermek?
Kovács Margit kerámiái közül minden bizonnyal az édesanyját ábrázolók a legszemélyesebbek. 1948-ben Anyám címmel örökítette meg őt igen érzékenyen, már-már túlvilági nyugalommal és mosollyal az arcán ábrázolva őt, halálakor pedig elkészítette azt a kerámiát, amin az anyját látjuk a halálos ágyán, lányai pedig még utoljára átölelik őt (Anya-Margit-Bözsi).
Vélhetően egyik utolsó műve, a Melyik immár az anya, és melyik a gyermek? című megrendítően szép plasztikája (1974) is édesanyját és őt magát ábrázolja, amint szinte azonos korúként egymásba fonódnak – így adva értelmet a költői címnek. Kovács Margit ebben az utolsó éveiben készült kerámiájában ennyire egyszerűen, és mégis a lehető legőszintébben ábrázolta az anyja iránt érzett szeretetet és hálát. A figurák forma- és felületképzése is nagyon tartózkodó, immár nyoma sincs rajta túldíszítettségnek, élénk színeknek és kedélyességnek.
1902.11.30 – 1977.6.4