1895
Július 20-án Weisz László néven születik meg a Bács-Kiskun megyei Bácsborsódon.
1905
Testvéreivel együtt Szegedre költöznek, az Állami Főgimnáziumban tanul.
1913
Már a Szegedi Napló közli verseit.
1914
Budapestre költözik, jogot kezd tanulni, de irodalommal is foglalkozik.
1915
Besorozzák a Magyar Királyi Hadseregbe.
1916
A keleti frontra vezénylik, ahol megsebesül. Rendszeresen rajzol.
1917
Leszerelés után újra Budapestre jön és kapcsolatokat keres a progresszív magyar művészekkel.
1918
Egy művét kiállítják Hadviselt Művészek kiállításán.
1919
A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe költözik
1921 elején
Berlinbe költözik.
1922
A Der Sturm galériában sikert arat kiállításával, neve hamarosan országos ismertségű lesz.
1923
Walter Gropius felkéri a weimari Bauhaus oktatójának. Olyan művészek kollégája lesz, mint Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee vagy Breuer Marcell.
1925
Megírja Festészet, fényképészet, film című könyvét, két évvel később pedig Anyagtól az építészetig címmel jelenik meg könyve.
1928
Walter Gropiussal együtt távozik a Bauhausból, visszaköltözik Bécsbe, ahol fotográfiai és grafikai munkái mellett színházi díszleteket is tervez.
1929
Első filmjét forgatja Marseille, régi kikötő címmel.
1934
Az egyre fenyegetőbb nemzetiszocializmus elől előbb Amszterdamba, majd egy év múlva Londonba költözik feleségével.
1937
Az amerikai emigrációban élő Gropius felkéri a Bauhaus új iskolájának, a New Bauhausnak a vezetésére, ezért Chicagóba költöznek.
1938
Az összes művét eltávolítják a német galériákból, mivel elfajzott művészetté nyilvánítják őket.
1946
November 24-én az akkor még gyógyíthatatlan leukémia következtében hal meg Chicagóban.
Róla nevezték el a budapesti Iparművészeti Főiskolát
1880-ban alapították az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolát, ahol kezdetben csak egy szakot, műfaragást lehetett tanulni, hamarosan azonban bővült a tanszékek listája. Nevét egészen 1946-ig megtartotta, ekkor előbb Iparművészeti Akadémiára, két évvel később pedig Iparművészeti Főiskolára cserélték. Bár az intézmény a 70-es években egyetemi rangot kapott, csak 2000-ben nevezték át Iparművészeti Egyetemre, 2005-ben, fennállásának 125. évfordulóján pedig felvette Moholy-Nagy László nevét, így lett belőle Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, röviden MOME.
A vezetékneve nagybátyjától származik
Weisz László néven született, apja a születésekor elhagyta a családot, és Amerikában kezdett új életet, Lászlót és testvéreit pedig nagybátyjuk, dr. Nagy Gusztáv nevelte fel. Az iránta érzett tiszteletből vette fel 1910-ben a Nagy nevet, így lett Nagy László. 1919-ben aláírta az őszirózsás forradalom aktivistáinak nyilatkozatát, azonban mivel a Nagy László túl gyakori név, megkülönböztetésül odaírta neve elé nagybátyja lakhelyét, Moholt is. Így lett Moholy-Nagy László, ettől kezdve így szignálta rajzait, festményeit is.
Ő készítette a világ egyik legdrágább fényképét
Moholy-Nagy számos művészeti területen alkotott, sőt, az egyes területeken belül is folyamatosan új és új irányokat keresett. Ilyen volt a fotográfia is, amin belül egy időben a fotogram érdekelte. A fotogram egy kamera nélküli fényképezési eljárás, melynek lényege, hogy a fényérzékeny papírra különböző tárgyakat helyeznek, majd megvilágítják őket, így a tárgyak negatív képe nyomot hagy a papíron. 2012-ben a New York-i Sotheby’s egyik árverésén Moholy 1925-ben saját kezéről készített fotogramja közel másfél millió dollárért talált új gazdára, ezzel akkoriban a világ 10. legdrágább fotója lett.
Nemrég egyéni kiállítást rendeztek neki a világ egyik legismertebb múzeumában
A New York-i Guggenheim Múzeum egy minden addiginál nagyobb, teljes életművet bemutató kiállítást rendezett 2016-ban Moholy-Nagy Lászlónak. Sőt, műveit nem csak kiállították, de a Northwestern University és az Art Institute of Chicagoval együttműködésben közös programot dolgoztak ki Moholy műveinek mélyebb elemzésére és restaurálására. A részletes vizsgálatra azért volt szükség, mert Moholy a legváltozatosabb anyagokkal és technikákkal dolgozott, műhelytitkaiba azonban szinte senkit sem avatott be, így számos művének készítési technikája a mai napig nem ismert.
80 év után került elő egyik korai kísérleti filmje
Moholy-Nagy 1933 alkotta meg avantgárd kísérleti filmjét, a Hangzó ABC-t, melyben grafikai jelek segítségével hoz létre hangokat, vagy éppen fordítva, egy már meglévő hanghullámot transzformál át grafikai jellé. A film a 30-as évek közepén eltűnt, majd közel 80 évvel később, 2019-ben került elő a Brit Filmintézet archívumából. A felfedezés egy véletlen eredménye, ugyanis a kutatók a német avantgárd művész 30-as évek elején készült kísérleti filmjét keresték, de a vetítéskor derült ki, hogy a tekercs még egy filmet tartalmaz, ez volt a Hangzó ABC. Kiderült, hogy egy 1936-os vetítés során a két filmet egymás után akarták lejátszani, ezért összeragasztották a kópiákat és így kerültek dobozba, de arra csak a német filmes, bizonyos Oskar Fischinger nevét írták fel. A film ma már megtalálható a youtube-on is.
Korai festői kezdemények
Moholy-Nagyot 1916-ban besorozták a Magyar Királyi Hadseregbe és a keleti frontra vezényelték. Itt kezdett el rajzolni, tábori levelezőlapokon örökítette meg a harctér mindennapjait. Leszerelése után hazatért a budapesti MA folyóirat köréhez, illetve az úgynevezett aktivistákhoz csatlakozott. Noha a Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt, az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsbe, majd rövidesen, az 1920-as év legelején Berlinbe megy. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete továbbélt, Berlinben megismerkedik a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. Baráti körébe tartozott Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi stb. 1922-től rendszeresen kiállított, Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban.
Fényképei
Moholy-Nagy Berlinben ismerkedett meg Lucia Schultzcal, akit egy évvel később feleségül vett. Ő ismertette meg vele a fényképészetet. Moholy soha nem tartotta magát fotóművésznek, valószínűleg soha nem laborált, vagyis nem maga hívta elő a képeit, mégis óriási hatással volt a kor vizuális kultúrájára. Kezdetektől fogja a fény érdekelte, első fényképei pedig ún. fotogramok, azaz nem kamerával készült fényképek. Moholyt ekkor a fekete és fehér sávok, illetve az árnyjátékok foglalkoztatták. Következő korszakában fotókollázsokat készített, amelyek nagy mértékben építettek a kor tömegkultúrájára, elsősorban az akkor robbanásszerűen elterjedő képes magazinokra, reklámfotókra és különböző hirdetésekre. Moholy kamerával készült képeket is csinált, azonban a játékosság, a geometriai formákkal való kísérletezés ezekben is tetten érhető. Egyik leghíresebb képe a berlini rádiótorony tetején készült, felülnézetből rögzítette a torony aljában lévő park látványát. Ez azonban első látásra szinte nem is vehető észre: Moholy ugyanis úgy exponált, hogy a terep fölülről absztrakt körök, vonalak és négyzetek geometriai struktúrájának látszódjon.
Bauhaus
Moholy-Nagy pedagógiai munkássága is jelentős részt foglal el életművében, neve szinte egybeforrt a Bauhaus iskolával. A Bauhaust Walter Gropius építész alapította 1919-ben a németországi Weimarban, célja a művészeti oktatás alapvető megreformálása volt. Azonban jóval többé nőtte ki magát, ugyanis rövid időn belül művészeti mozgalommá alakult, ami még évtizedek elteltével is jelentős hatással volt a modern művészetre. Moholy-Nagy 1923-ban csatlakozott az intézményhez. Az évek során jelentős ellentétek alakultak ki a tanári karon belül, végül 1928-ban Gropius elhagyta az iskolát, Moholy-Nagy pedig vele tartott. 1937-ben Gropius meghívására Chicagóba ment, ahol a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Egy évvel később 1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert: Moholy-Nagy. egészen haláláig itt tanított.
Mozgókép
1929-ben újabb művészeti ág kezdte foglalkoztatni, a mozgókép művészete. Leginkább a narratíva érdekelte. Első, 11 perces hosszúságú kisfilmjében, a Marseille, régi kikötőben sem a történet dominál. Egyfajta lírai dokumentumfilmet forgatott a város hétköznapjairól, azonban itt is a gondosan megalkotott kép, a kompozíció és az árnyékok kapják a főszerepet. Mint más területen született alkotásaiban is, a filmben is a formák és a fények absztrakt dinamikája érdekelte. Két évvel később az általa felvázolt fényalkotási probléma egyik lehetséges megoldásaként elkészítette a Fény-tér modulátort, egy gyors mozgást végző fémszerkezetet, amely bonyolult felületein átszűrődik, megtörik és visszatükröződik a fény. Moholy előbb fényképen, majd filmen rögzítette a mozgásukat, így jött létre 1932-ben a Fényjáték, fekete, fehér és szürke című néhány perces kisfilm. Ugyanebben az évben forgatta Nagyvárosi cigányok című etűdjét is, ebben azonban visszatért az első filmjében látott dokumentarista jegyekhez, és a falvakból a városokba költözött cigányság mindennapjait örökítette meg.
Elméleti munkássága
Moholy-Nagy képzőművészi tevékenysége mellett elméleti munkássága is jelentős. Kollégájával, az építész Walter Gropiusszal közösen szerkesztették a Bauhausbücher-sorozatot, mely nemcsak a Bauhaus hallgatói számára szolgált oktatási segédanyagként, de a szélesebb közönség számára is elérhető volt. Ennek egyik kötete volt Moholy-Nagy 1927-ben megjelent műve, a Festészet, fényképészet, film. Könyvében azokkal az új ábrázolási, kifejezési lehetőségekkel foglalkozik, amiket a film és a fotográfia megjelenése kínálhat a képzőművészet számára. Alapgondolata szerint “másféle természet szól a kamerához, mint a szemhez”. Gazdagon illusztrált könyvében ezt a gondolatot fejti ki, és arról ír, milyen lehetőségek rejlenek a fotóhasználatban.
1929-ben jelent meg Az anyagtól az építészetig című könyve, melyben az anyag, a tömeg és a tér kapcsolódásait, egymáshoz való viszonyaikat elemzi. Halála után, 1947-ben jelent meg a Látás mozgásban című kötet, mely egyrészt szubjektív művészettörténeti tankönyv, másrészt művészetfilozófiai tanulmánykötet.
1895.7.20 – 1946.11.24