Paul Ehrlich

1854
Március 14-én született Strehlenben, Poroszországban (ma: Lengyelország).

1878
Az orvostudományok doktora lett.

1882
Berlini Egyetem tanára volt.

1887
A Berlini Egyetemen habilitált és docenssé léptették elő.

1896
A Szérumkutató- és Vizsgáló Intézet igazgatója lett.

1906
A Georg-Speyerhaus vezetője volt.

1897
Titkos orvostanácsosnak választották.

1907
Tanácsos lett.

1908
Orvostudományi Nobel-díjat kapott.

1911
Tényleges titkos tanácsossá léptették elő.

1915
Augusztus 20-án hunyt el Bad Homburg von der Höheben, Németországban.

A kemoterápia úttörője volt?

A kemoterápia általános értelemben azt a gyógyító eljárást írja le, amelynek során vegyszerek testbe juttatásával a betegséget okozó mikroorganizmusok vagy sejtek egy csoportja elpusztítható. Legismertebb alkalmazási köre az onkológián belül a rosszindulatú rákos daganatok eltávolítását célzó terápia, de a farmakológiában gyakran utalnak a kifejezéssel az antibiotikumok egy meghatározható csoportjára is. Az első korszerű kemoterápiás ágens a Paul Ehrlich által a szifilisz gyógyítására 1909-ben kifejlesztett Salvarsan volt.

Ehrlich a vérkép elemzésének megteremtője?

Paul Ehrlich fiatal orvos volt még, amikor 1877-ben a vérsejtek festésére kidolgozta a triacid festési eljárást, kimutatta, hogy a különböző festékek kémhatásuktól függően kötődnek meg a sejtek granulumaiban és ennek megfelelően a fehérvérsejtek bazofil, acidofil és neutrofil csoportokra oszthatók. Kutatásainak eredménye az a felismerés, hogy a baktériumokat a festési eljárás során alkalmazott vegyi anyagokkal el lehet pusztítani, miközben a baktériumok által megfertőzött sejtek életben maradnak.

Mi a “mágikus golyó” elve?

1908-ban, abban az évben, amikor az immunológia területén végzett munkásságáért orvosi Nobel-díjat vehetett át, Paul Ehrlich felvetette a mágikus golyó (magic bullet, Zauberkugel) elméletét. A szimbolikát Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operája szolgáltatta, amelyben a varázsgolyók pontosan célba találnak. Elképzelése szerint a kemoterápiában azok az anyagok lehetnek igazán hatásosak, amelyek csak olyan receptorokat ismernek fel, amelyek a parazitákon megtalálhatók, ellenben a gazdaszervezet sejtjein nem fordulnak elő.

Dolgozott a diftéria ellenszerén?

1894-ben Emil von Behringgel közösen egy hatékony szérumot talált fel a diftéria (torokgyík) ellen. A két kutató később összekülönbözött; Von Behring nem volt hajlandó elismerni hozzájárulását, Ehrlich viszont kitartott amellett, hogy ő állította elő az emberekben is hatékony szérumot. Von Behring végül egyedül kapott orvosi Nobel-díjat 1901-ben a diftéria elleni harcáért. 1896-ban Ehrlich kidolgozott egy módszert a diftériatoxin elleni szérum erősségének meghatározására, amivel lehetővé vált annak gyógyszerként való standardizálása.

Miért kapta a Nobel-díjat?

Paul Ehrlich orvos, immunológus, mikrobiológus, a kemoterápia úttörője. Az általa kidolgozott sejtfestési eljárásokkal sikerült kategorizálni a fehérvérsejteket. Az ő laboratóriumában dolgozták ki a szifilisz első hatásos gyógyszerét (Salvarsan), a diftéria elleni szérumot is neki köszönhetjük. Laboratóriumi munkája közben Ehrlich még a tüdőbaj kórokozójával is megfertőződött. 1908-ban immunológiai kutatásait és erőfeszítéseit ismerték el az orvosi Nobel-díjjal.

Tanulmányai

Paul Ehrlich 1854. március 14-én született az akkor Poroszországhoz tartozó alsó-sziléziai Strehlen városában. Édesapja, Ismar Ehrlich, a szüleitől örökölt likőrgyárat üzemeltette és a királyi lottó helyi tisztségviselőjeként is dolgozott. A helyi zsidó közösség megbecsült tagjának számított, ennek ellenére fiának keresztény nevet adott. Ehrlich mégsem tért át a keresztény hitre, noha sok pályatársa lett névleg protestáns a karrierje érdekében. Igaz,a zsidó vallás előírásait sem tartotta be. Édesanyja Rosa Weigert volt, akinek unokaöccse, Karl Weigert a vele egykorú Ehrlich jó barátja, és kiváló patológus lett. Az általános iskolát követően Ehrlich a nagy hagyományokkal rendelkező Mária Magdolna Gimnáziumba járt Breslauban. Itt találkozott Albert Neisserrel, akivel később kollégák lettek. Középiskolai évei alatt több tudományos téma iránt érdeklődött. Ez a sokoldalúsága megmaradt orvosi tanulmányai során is, melyet Breslauban, Strassburgban, Freiburg im Breisgauban és Lipcsében végezett. 1878-ban kapta meg az orvosdoktori fokozatot, disszertációjában az állati szövetminták festésével foglalkozott.

A Berlini Egyetem

Még ugyanabban az évben, amikor megszerezte a doktori fokozatot, állást kapott a berlini egyetemi kórházban, Friedrich Theodor von Frerichs professzor asszisztenseként, aki minden lehetőséget biztosított számára, hogy tovább folytathassa a szövetfestéssel kapcsolatos kísérleteit. Ehrlich kimutatta, hogy a különböző festékek kémhatásuktól függően kötődnek meg a sejtek granulumaiban, és ezek alapján a fehérvérsejtek is három csoportba oszthatók, úgy mint bazofil, acidofil és neutrofil. 1882-ben publikálta módszerét, mellyel azt a tuberkulózis-kórokozót lehetett festéssel kimutatni, melyet Robert Koch ugyanebben az évben fedezett fel. Ezt a módszert fejlesztette tovább Ziehl és Neelsen, mely ma is használatban van, illetve ez szolgált a két évvel később megszülető Gram-festés kiindulópontjául is, melyet a mai napig a baktériumok kimutatásához használnak.1882 volt az az év is, amikor Ehrlich tanári állást kapott a berlini egyetem orvosi tanszékén. 1887-ben habilitált, téziséhez a szervezet oxigénszükségletét vizsgálta, így docenssé, majd később pedig professzorrá nevezték ki Laboratóriumi kísérletei során megfertőződött az általa vizsgált tuberkulózis kórokozójával, így 1888-ban orvosi tanácsra Egyiptomba utazott.

Berlin és az oldallánc-elmélet

1890-ben Robert Koch, aki az újonnan megalapított Fertőző Betegségek Intézetének volt az igazgatója, egyik asszisztensének Ehrlichet választotta, aki ekkor kezdte meg az immunológiai tanulmányait. 1896-ban a berlini Steglitzben megalapították a Szérumkutató- és Vizsgáló Intézetet, melynek igazgatójául Ehrlichet kérték fel. Itt folytatta immunológiai munkáit, főleg a hemolízissel kapcsolatosakat. Megmutatta, hogy a toxin-antitoxin reakciókat, mivel kémiai reakciók, a meleg felgyorsítja, a hideg pedig lelassítja. Emellett azt is, hogy az antitoxin szérum tartalma olyan mértékben változó különböző tényezőktől függően, hogy szükség van egy sztenderd felállítására, mely az antitoxin tartalmat pontosan képes mérni. 1896-ban Ehrlich létrehozott egy módszert, mellyel meg lehetett határozni a diftériatoxin elleni szérum erősségét. Ezzel lehetővé vált, hogy gyógyszerként standardizálják. Ezek a munkái vezettek az immunitás oldallánc-elméletéhez, mely szerint a vér sejtjein kis oldalláncok vannak (ezeket ma makromolekuláknak neveznénk), és ezekhez kötődik vegyileg a toxin. A toxinoknak kitett sejt további oldalláncokat növeszt, melyek letörnek, és a vérplazmába kerülve megkötik a szabad toxinmolekulákat.

Konfliktus von Behringgel

Emil von Behring azon dolgozott, hogy létrehozzon egy antiszérumot a diftéria és a tetanusz ellen, de 1893-ig nem sikerült eredményt elérnie. Koch azt javasolta neki, hogy kérjen segítséget Ehrlichtől. Ez jó ötletnek bizonyult, ugyanis a diftéria elleni szérummal folytatott kísérletek már 1894-ben sikeresekké váltak, és augusztusban a Hoechst vállalat forgalmazni is kezdte az oltóanyagot. A két felfedező abban egyezett meg, hogy minden profitot megosztanak, de a szerződés többször is módosult, és Ehrlichnek végül be kellett érnie 8 %-kal. Ehrlich ezt nem tartotta méltányosnak, így a két kutató kapcsolata megromlott. Ehrlich elismerte, hogy a szérumterápia alapelveit von Behring és japán tudóstársa, Kitasato Shibasaburo fejlesztette ki, de úgy érezte, hogy egyrészt ő volt az első, aki létrehozott egy olyan szérumot, mely embereken is használható, illetve, hogy a diftéria elleni szérum elkészítése során végzett munkáját nem ismerik el kellően. Von Behring a Porosz Kultuszminisztériumnál próbált támogatást találni, mesterkedéseit megelégelve Ehrlich l 1900-tól nem volt hajlandó együttműködni vele. Végül 1901-ben von Behring egyedüli díjazottként kapta meg az első orvosi Nobel-díjat a diftéria elleni küzdelméért.

Rákkutatás

1901-ben a Porosz Pénzügyminisztérium kritizálta Ehrlichet a rendkívüli méreteket öltő költségvetéséért, és így csökkentették a bevételeit. Ekkor került kapcsolatba Georg Speyerrel, egy zsidó filantróppal, aki a Lazard Speyer-Ellissen bank társtulajdonosa volt. Viktória hercegnő, II: Frigyes német császár özvegye, rákos megbetegedése nagy figyelmet kapott ebben az időben, és több vagyonos frankfurti polgár, mint például Speyer, figyelmét is felkeltette, és arra ösztönözték őket, hogy támogassák a rákkutatást. Ehrlich emellett II. Vilmos német császártól is személyes felkérést kapott, hogy minden energiáját fordítsa a rák elleni harcra. Ezek az erőfeszítések vezettek a Kísérleti Gyógyászat Intézet rákkutatási osztály létrehozásához. Többek között még Gustav Embden kémikus is ott dolgozott. Ehrlich világossá tette támogatói számára, hogy alapos kutatások kellenek, és a közeljövőben nem várható biztos gyógymód. Ehrlich bakteriológiai módszereket is alkalmazott a kutatás során, és az oltóanyagokhoz hasonlóan megpróbált immunitást kifejleszteni a rákkal szemben legyengített ráksejtek beinjekciózásával. A rákkutatás és a kemoterápia esetében is bevezette az úgynevezett „Big Science” módszertanát.

1854.3.14 – 1915.8.20