1924
Augusztus 23-án született New Yorkban.
1940
Felvételt nyert a Harvard Főiskolára, a Harvard Egyetem előképzőjére. Alapszintű közgazdaságtant, valamint szociológiát és antropológiát tanult.
1942
Jelentkezett az Egyesült Államok hadseregébe, Észak-Afrikában, Szicíliában és több olasz hadszíntéren teljesített szolgálatot.
1945
Leszerelését követően a Harvard Egyetemen hallgatott közgazdaságtant.
1949
Ösztöndíjasként egy éven keresztül a Columbia Egyetem hallgatója volt, majd a Massachusettsi Egyetem tanársegédje lett.
1951
PhD fokozatot szerzett a Harvard Egyetemen.
1961
Megkapta a John Bates Clark-érmet. A kitüntetést minden második évben ítélik oda annak a 40 év alatti közgazdásznak, aki jelentős eredményeket ért el a tudományágban. Ez az érem a második legnagyobb presztízsű kitüntetés a közgazdasági Nobel-díj után. Szintén ebben az évben választották a Gazdasági Tanácsadó Testület tagjává.
1987
A gazdasági növekedéselmélethez való hozzájárulásáért megkapta a közgazdasági Nobel-díjat.
1995
Nyugdíjba vonul a Massachusettsi Egyetemről.
1999
Nemzeti Tudományos Éremmel tüntették ki.
2014
Megkapta az Elnöki Szabadság Érdemrendet.
Több Nobel-díjas tanítványa is volt?
1949-ben, mindössze 25 évesen nevezték ki a Massachusettsi Egyetem tanársegédévé, ahol hamar professzori címet kapott. Közel 50 éven keresztül tanított itt. Egyik interjújában azt mondta, hogy a tanítást tartja élete fő munkájának, nincs is másra szüksége. Négy későbbi Nobel-díjas közgazdásznak volt PhD témavezetője volt, George Akerlof és Joseph Stiglitz közösen kapták meg a díjat 2001-ben, Peter Diamond 2010-ben, William Nordhaus pedig 2018-ban vehette át a kitüntetést.
Legendás párost alkotott egyik kollégájával?
A Massachusettsi Egyetemen közel hatvan évig kollégák és barátok voltak Paul Samuelson Nobel-díjas közgazdásszal. Solow nemes egyszerűséggel a világ legjobb közgazdászának nevezte munkatársát, akivel évtizedeken keresztül közös tanári szobájuk volt az egyetemen. Mindketten közel azonos időben kerültek Massachusettsbe tanársegédnek, Solow szerint lenyűgözte őket a tanári szobákban akkoriban uralkodó légkör, a közvetlenség, ahogy az egykori mestereik kollégájukként tekintenek rájuk. Samuelsonnal nem csak az egyetemen, de közgazdasági kutatásaik során is munkatársak voltak, 1958-ban adták ki közös könyvüket Lineáris programozás és gazdasági analízis címmel.
Önként jelentkezett a hadseregbe?
18 évesen, mikor elérte a hadköteles kort, önként jelentkezett az Egyesült Államok hadseregébe, hogy részt vegyen a második világháborúban. Kezdetben Algériában teljesített szolgálatot, majd Olaszországba vezényelték, ahol a közvetlenül a front mögül érkező német rádiójelek azonosítása volt a fő feladata. Az egyetemen németül tanult, ezért gyakran speciális rádiókészülékekkel felszerelt teherautóban közlekedett a harcterek környékén, így próbálva meg lefordítani a német hadüzeneteket. Visszaemlékezéseiben Solow elmondta, hogy sok kellemes emlék köti őt a fronthoz, a parancsnokával pedig életre szóló barátságot kötöttek.
Több elnökkel is jó viszonyt ápolt?
Mikor 1961-ben belépett a Gazdasági Tanácsadók Testületébe, hirtelen azon kapta magát, hogy már szinte vezető pozícióig jutott. Néha megcsörrent a telefonja, és John F. Kennedy elnök akart vele beszélni. 1968-ban csatlakozott Richard Nixon Jövedelemfenntarthatósági Igazgatóságához. 1999-ben Bill Clintontól vette át a Nemzeti Tudományos Érmet, 2014-ben pedig Barack Obama tüntette ki az Elnöki Szabadság Érdemrenddel.
A 100 éves korhoz közeledve is aktív?
1995-ben, 71 évesen ment nyugdíjba a Massachussetsi Egyetem katedrájáról, azonban ez korántsem jelentette azt, hogy felhagyott volna a közéleti szerepvállalással és a kutatással. Az egyetemen még mindig megvan a saját szobája, gyakori vendége gazdasági elemzőműsoroknak és konferenciáknak, rendszeresen ad interjúkat, valamint az újságok hasábjain gyakran keveredik vitába közgazdász kollégáival. Ezekben a vitákban általában nem kímélik egymást a felek, talán ezért is aratnak nagy sikert az olvasók körében.
Modern növekedéselmélet
Az amerikai közgazdász nevéhez köthető a modern növekedéselmélet megszületése, amit az 50-es évek közepén dolgozott ki. Egyensúlyi és stabil növekedési modellt alkotott meg, amiben a jövedelemnövekedés motorja a reáltőkébe való beruházás. Megvizsgálta az Egyesült Államok 1909 és 1949 közötti tőkeállományról (K) és foglalkoztatottságról készült (L) statisztikáit, majd ezek alapján becslést készített a nemzeti jövedelem becsült nagyságára. Mivel ekkor már rendelkezésére álltak az adott időszak tényleges adatai is, összehasonlította a saját becslését a valódi eredményekkel, és azt tapasztalta, hogy a becslések csak közel 33%-ban magyarázzák meg a valóságot. Solow tehát kizárólag a tőke- és munkaerőadatokra támaszkodott, azonban kutatásaiban arra a megállapításra jutott, hogy kizárólag ezen adatok felhasználásával nem lehet a tényleges jövedelemalakulást leírni, így tehát világos, hogy léteznie kell még legalább egy további tényezőnek, ami befolyásolja az adatokat. Solow ezt nevezte el technikai változásnak. Ennek értéke közvetlenül nem határozható meg, mindig a tényleges statisztikákból lehet nagyságára vonatkozó következtetéseket levonni.
Solow-paradoxon
Gyakran termelékenységi paradoxonnak is nevezik a közgazdász 1987-ből származó mondatát, miszerint a számítógépek időszakát mindenhol észlelhetjük, kivéve a termelékenységi statisztikákban. Az ellentmondás valóban fennállt az Egyesült Államok 70-es, 80-as évekbeli gazdaságában, ugyanis miközben a számítástechnika robbanásszerű fejlődése szinte minden iparágat elérte, a termelékenység növekedése az egész ország gazdaságában lelassult. Nem jött tehát létre arányosság az információs technológiába történő befektetés és a nemzeti kibocsátás mértéke között. Ez a tendencia egyébként nem csak az Egyesült Államokban volt megfigyelhető, hanem több más fejlett ország esetében is, az USA-ban volt azonban a legdrasztikusabb a helyzet. A 70-es, 80-as évekre a számítástechnikai kapacitás több, mint százszorosára nőtt, a termelékenység növekedési üteme azonban a korábbi évi 3%-ról 1%-ra esett vissza.
Gazdasági növekedéselmélet
1956-ban írta meg egyik fő művének számító Hozzájárulás a gazdasági növekedés elméletéhez című tanulmányát, amiben egy differenciálszámítást állít fel annak bizonyítása érdekében, hogy hogyan generál a tőkenövekedés nagyobb egy főre jutó termelést.
Solow ezzel az elmélettel kapcsolatban leszögez néhány alapvetést: elsőként, hogy a népesség, ezzel arányosan a munkaerő-kínálat állandó ütemben növekszik. Ezen kívül a tőkeintenzitás és az egy alkalmazottra jutó tőke szabályozható, valamint a tőke nagyságát a gyártás költségei és körülményei szabják meg. Ha a hozam csökken, a további tőkeemelés vagy növekvő tőkeintenzitás kisebb termelékenységet fog eredményezni. Solow szerint ebben a modellben hosszú távon, a technológiai fejlődés figyelembevétele nélkül az egyensúlyi növekedési pálya akkor érhető el, ha a kibocsátás, a tőke és a munkaerő ugyanolyan ütemben növekszik, az 1 munkavállalóra eső kibocsátás és az 1 munkavállalóra eső tőke állandó. Fontos megállapítása, hogy a megtakarított jövedelmek arányának növekedése nem vezet a növekedés ütemének állandó emelkedéséhez. Ilyenkor a növekedés üteme változatlan marad, és kizárólag a megnövekedett munkaerő-kínálattól függ.
Solow-modell
Az 50-es években továbbfejlesztette korábbi elméletét, aminek következtében megszületett a Solow-modell, ami a mai napig alapvető tananyagnak számít a közgazdaságtani egyetemeken. Népszerűségét annak köszönheti. hogy az elmélet bár egyszerű, segítségével mégis számos növekedéselméleti kérdés elmagyarázható.
A modellt kibővítette egy technikai haladási tényezővel is, valamint részletesebben vizsgálta a népesség-növekedési kérdést is.
Solow kiinduló feltételezése, hogy a gazdasági pálya mindig az egyensúlyi növekedési pálya felé tart. Egyenleteiben különféle aggregált változók és azok növekedési üteme, az egy főre eső változók és a reálbér növekedési üteme szerepel. Tanulmányában megállapítja, hogy abban a gazdaságban biztosítható a nagyobb egy főre jutó termelés, ahol alacsonyabb a népességnövekedés. A Solow-modell továbbfejlesztéséből adódik egy ún. aranyszabályt, miszerint az a legkedvezőbb növekedési pálya, amelyen a hosszú távon maximális fogyasztás érhető el.
A Solow modellel alátámasztható a feltételes konvergencia, miszerint várhatóan abban az országban lesz gyorsabb a növekedés, amelyben alacsonyabb az egy munkásra jutó GDP induló értéke. Ezzel a számítással továbbá az is megállapítható, hogy mekkora a technikai haladás mértéke.
Társadalmi szerepvállalása
Solow az oktatói tevékenysége mellett több alapítvány és egyesület létrehozásában is részt vett. Ilyen volt az 1974-ben alakult Manpower Demonstration Research Corporation, ami a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását segítette elő, támogatta a munkahelyhez jutásukat, egyfajta szakszervezetként védve az érdekeiket és jogaikat. A szervezet napjainkban is aktív, Solow még a közelmúltban is az elnökség tagja volt.
Társalapítója a független francia központú gazdasági kutatóbázisnak, a Cournot Centrenek, ami Antoine Augustin Cournot 19. században élt közgazdászról és filozófusról kapta a nevét. A szervezet célja, hogy átfogó képet adjon az Európában uralkodó közgazdasági kérdésekről, vitákról, valamint, hogy megismertessék az egyetemeken és különböző szervezetekben végzett legújabb kutatások eredményeit.
Solow társalapítója a New York-i székhelyű Közgazdászok a békéért és biztonságért nevű szervezetnek is, ahol politikai, közgazdasági és biztonságpolitikai tanulmányok készítésével nem katonai típusú megoldásokat próbálnak keresni a béke megteremtésére, az egyes országokban uralkodó háborús helyzet megszüntetésére.
1924.8.23 – 0