Székely Éva

1927
Április 3-án született. Édesapja, Székely Andor Erdélyből édesanyja Schwitzer Mária. a Felvidékről származott.

1933
A budapesti Német Birodalmi iskolába járt, amíg, a zsidótörvény megengedte izraelita vallásúakat tanítását.

1936
A berlini olimpiáról szóló rádióközvetítés során Csík Ferenc 100 méteren szerzett aranyérme megszerzésekor határozta el, hogy ő is olyan eredményes lesz, akinek eljátsszák majd a nemzeti himnuszt. A kilenc éves kislány hamarosan újabb akadályokba ütközött. Zsidó származása miatt uszodába sem mehetett.

1950
Összeházasodik Gyarmati Dezsővel.

2020
Február 29-én, 92 éves korában hunyt el. Székely Éva nehéz, de hosszú életet élt. A számtalan megpróbáltatás ellenére mindig azt mondta: boldognak érzi magát, pontosabban sohasem engedte meg, hogy a boldogtalanság behatoljon a lelkébe.

Megúsztam

Megúsztam című könyvében mesélte el, hogy amikor a nyilasok el akarták vinni, édesapja mentette ki azzal, hogy a lány nagy úszóbajnok, ne vigyék el. Székely Éva részletesen leírja, hogy az arcába hajoló tisztnek egyik szeme kék, a másik barna volt. Ez a feltűnő jegy és az átélt negatív élmény örökre megmaradt emlékezetében. A sors iróniája, hogy jóval később az ötvenes évek közepén, egy verseny alkalmával ugyanez a férfi őrnagy elvtársként adta át neki a díjat.
Nem volt a Rákosi-rendszer barátja. Számos kellemetlen unszolás ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba. Egyik alkalommal közölte, akkor lép be, ha mindenki, aki korábban nyilas volt, kilép!
Érzelmektől, mélységes szeretettől áthatva mesélt egyik könyvében a Helsinki Olimpia utáni hazatérésről: „…a magyar emberek szabadnapot kaphattak, hogy kijöjjenek a Keletibe bennünket fogadni. Még a tetőkön is emberek voltak. Hatalmas szeretet áradt felőlük. Csodálatos érzés volt! Az akkori olimpia sikere nemzeti ügy volt. Ha rossz a kedvem, ez jut eszembe és megnyugszom…”
Az Otthonom a víz című cikkben foglalta össze minden ember számára mérvadó életfelfogását:
„…Bejártam a világot, rengeteget tanultam. Meg tanultam hogyan kell veszteni és hogyan lehet győzni. …Az élet csak úgy igazi, ha az ember semmit nem kap ingyen, öröme csak akkor van, amiért megy kell küzdeni.”

Eredményei

Úszói kvalitását és eredményeit már 1947-ben elismerték, ekkor kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemérem Arany fokozatát, két évvel később pedig a Sportérdemérem arany fokozatát. A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1951), majd Érdemes Sportolója (1954) után mesteredző minősítést is szerzett. 1976-ban az úszó Hírességek csarnokába választották, 1981-ben bekerült a Nemzetközi Zsidó Sporthírességek csarnokába és a Gyermekekért Díjat még a rendszerváltás előtt kapta (1986). De 1990 után is rendszeresen elismerték teljesítményét: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1966), a Nemzet Sportolója (2004), Nemzeti Sportszövetség életműdíj (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2007), a magyar úszósport halhatatlanja (2014).

Igazi támasza férje volt

Férjével, Gyarmati Dezsővel a nyilas uralom, a háború, a kitelepítések, a Rákosi-rendszer szörnyűségei közepette egymás legerősebb támaszainak bizonyultak az 1952-es Helsinki Olimpia felkészülési időszakában. A stabil érzelmi háttérnek és a kemény edzésmunkának köszönhetően beteljesült az álma: az olimpián neki játszották a magyar himnuszt. Neki és a többi olimpikonnak, hiszen a helsinki a magyar csapat legeredményesebb olimpiája lett.

Miatta változtatták meg az úszás szabályait

A pillangóúszás sokáig nem volt önálló úszásnem, a mellúszásból fejlődött ki, ezen belül lehetett pillangóra váltani, de nem lehetett már visszaváltani. Mivel a pillangóúszás során az úszó több időt tölt a levegőben, így gyorsabban tud haladni, ezért Székely Éva gyakran használta, sőt esetenként végig pillangóban úszta versenyeit. Ezért nevezték el Pillangókisasszonynak. A helsinki olimpiát követően a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) úgy döntött, hogy a pillangóúszást negyedik úszásnemként elkülönítik.

Nehézségek

A nyilasok egy alkalommal el akarták vinni, csak apja lélekjelenléte mentette meg. Azt mondta lánya nagy úszó, mire a tiszt csak annyit mondott – utalva a Dunába lövetésre -, hogy akkor biztosan szereti a vizet. Végül nem akkor vitték el, mint sok sorstársát. Később azonban mégis begyűjtötték, egy női századba osztották be, Vecsésen tankcsapdákat kellett ásniuk. Szörnyű körülmények között tartották őket, szinte kutyaólban lakott, konzervdobozból mosakodott, teste csupa seb volt. Egyik alkalommal, mikor csoportosan terelték őket és feltehetőleg Bergen-Belsenbe vitték volna őket, egy alkalmas pillanatban barátnőjével észrevétlenül felugrottak egy villamosra. Bár egy férfi látta mi történt végül csak annyit mondott, hogy vegye le a kabátjáról a sárga csillagot.

Sírni csak a győztesnek szabad

A sírni csak a győztesnek szabad című könyvében így írta le akkori érzését: „Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek!”
Megtudta, hogy a Benczúr utcában van egy védett ház, ahol talán nem találnak rá. Itt edzett, le fel rohangált a lépcsőn, hogy lábizmait erősítse. A háború alatt tanult meg pillangózni is, ami akkor még a mellúszás egyik verziója volt.
Szülei üzletét államosították, többször ki akarták telepíteni őket, az alkalmatlan életkörülmények ellenére mindent megtett, hogy fel tudjon készülni a londoni olimpiára, de egy mellhártyagyulladás megakadályozta a szintidő teljesítésében. Bár az úszást ezután sem hanyagolta el, egyáltalán nem mondott le álmairól, közben – nem utolsó sorban szülei unszolására – gyógyszerésznek tanult. A munka mellett folytatta az edzéseket és a 200 méteres mellúszásra való felkészülést jól segítette, hogy hasonló időket úszott Novák Éva is, így egymást sarkallták egyre jobb eredmények elérésére.

Gyarmati Andrea

1954-ben Székely Éva és Gyarmati Dezső olimpiai bajnokok nagyreményű gyermeke is megszületett: Gyarmati Andrea. Bár 1956-ban családostól New Yorkba költöztek másfél év múlva újra itthon voltak. A rendszer ugyan inzultusok sokasága után látszólag megbocsátott nekik, de a római olimpiára csak egyiküket engedték ki. Székely Éva maradt itthon és ez tulajdonképp úszókarrierje végét is jelentette. De új életcélt választott: a BVSC és az FTC fiataljait tanítani és lányát, Andreát a legjobb eredményekig segíteni. A kemény anya és edző rendet és pontosságot követelt lányától is, aminek 1972-ben Európa-bajnoki cím lett a jutalma. Esélyesként indult a Müncheni Olimpián is, 100 pillangón bronzérmet, háton pedig ezüstérmet nyert.

Sporttevékenysége

Kilenc évesen, az FTC-ben kezdett el úszni. Edzője a „Mesti” becenevű Sárosi Imre volt. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A zsidó törvények és a háború megakasztották sportpályafutását.
1945-ben azonban máris országos csúcsot úszott 100 méteres mellúszásban. 1947-ben mindenki megcsodálta, mikor pillangó kartempókkal teljesítette a 200 méteres mellúszó távot. Nem csoda, hogy a közönség Pillangókisasszonynak nevezte. Ekkor még pillangóúszás hivatalosan nem létezett. Ebben az évben a főiskolai világbajnokságon három aranyérmet szerzett.
Az 1948-as londoni olimpiára ugyan kijutott, de a hazai ellenfél és edzőtárs Novák Éva mögött negyedikként ért célba. Nagy elánnal készült a hazai EB-re, 1950-ben Magyarországtól elvették a rendezés jogát és Bécsnek adták. Az azonos időben itthon tartott verseny időeredményei alapján négyszer is a dobogó tetejére állhatott volna. A sors nem kárpótolta. Számos rekordja és aranyérme mellett EB-t sohasem nyert.
1952-ben azonban nyert! Helsinkiben az előfutamban még Novák Éva jobb volt nála, de az előfutamban Székely Éva már olimpiai csúccsal, elsőként ért célba. Fantasztikus döntő ígérkezett, hiszen második Novák Éva volt, a harmadik legjobb időt pedig Killermann Klára úszta.
Később a Budapest című folyóiratban így emlékezett a döntőre: „… hányszor dobolt az agyamban: mi lesz, ha nem sikerül? … Szerettem az ellenfelet, de csak mögöttem. Aztán elkövetkezett a 200 méteres hajrá pillanata. Minden sötét lett, a világon semmit nem láttam és nem is hallottam. Tenyérnyivé zsugorodott össze az egész uszoda. Egy tenyérnyi fal – olimpiai bajnokság. Egy tenyérnyi hely, amelyet el kell érni – elsőnek!
Amikor felhangzott a himnusz, tudtam, rendkívül szerencsés ember vagyok. … Ott teljesedett be gyermekkorom és fiatalságom legszebb álma.”
A melbourne-i olimpia nem úgy sikerült, mint szerette volna. 1956-ot írunk. Aggódott. Magyarországon kislányáért, Ausztráliában férjéért, Gyarmati Dezsőért, aki a magyar pólóválogatott kapitánya volt. 200 méteres mellúszásban 1 másodperccel maradt le az aranyat érő dobogóról.
A Római Olimpiára a korábban renitens sportcsalád mindkét bajnokát nem engedte ki a fennálló politikai rendszer. Székely Éva maradt itthon. Bár gyönyörű úszókarrierje volt, az most véget is ért. Olimpiai bajnokként, olimpiai ezüstérmesként, 8-szoros főiskolai világbajnokként, EB ezüstérmesként, 44-szeres magyar bajnok- és 37-szeres magyar csúcstartóként, 6-szoros világcsúcstartóként fejezte be az úszást.
1965-ben lett szakedző. A BVSC és az FTC fiataljai mellett leánya Gyarmati Andrea felkészülését segítette és juttatta EB aranyhoz, valamint olimpiai ezüst és bronzéremhez.
1969 és 1976 között a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Számos kiváló sportkönyv szerzője, társ-szerzője: Az én módszerem. Ússzál velem (Peterdi Pál volt a társszerző), Sírni csak a győztesnek szabad. Jöttem, láttam…Vesztettem? Megúsztam.

1927.4.3 – 2020.2.29