1912
Április 5-én született Budapesten, egy kikeresztelkedett, jómódú zsidó polgárcsalád első gyermekeként.
1930
érettségit tett a Piarista Gimnáziumban.
1930-1932 majd 1940-1941
Vegyészmérnöknek tanult a Műegyetemen.
1932-1934
Gyógyszerésznek tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1937
Házasságot kötött Gönczi Flórával, akitől 1941-ben vált el.
1938-1939
Londonban, majd Párizsban élt feleségével, alkalmi munkákból.
1941
Munkaszolgálatosként teljesített katonai szolgálatot a Délvidéken, majd a Donnál.
1943-1946
A Donnál fogságba esett, majd 4 évet munkatáborban raboskodott.
1946-1948
A szabadulás után megjelent három műve, amit még a munkatáborban jegyzett le: az Amíg ide jutottunk (eredetileg Emlékezők) és a Lágerek népe életsors szociográfiák, a Voronyezs pedig első drámája.
1948
Feleségül vette F. Nagy Angéla gasztronómiai írót, akitől két gyereke született (Angéla és Antal), és akitől 1959-ben vált el.
1951
Megírta Házastársak című nagysikerű regényét.
1953
Írás közben című politikai publicisztikájával ismét a hatalom fókuszába került.
1955
József Attila-díjat kapott.
1956. október 30.
Megírta a Szabad Kossuth Rádió legendássá vált beköszöntőjét („Hazudtunk éjjel…”).
1958-1962
A karhatalom szilenciummal sújtotta a forradalmi részvétele miatt, négy évig nem publikálhatott és nem kapott irodalmi munkákat, emiatt eredeti végzettségének megfelelően, gyógyszerészként kezdett dolgozni.
1963
Niagara Nagykávéház című munkája ismét nagy port kavart a hatalomnál, újabb három évig nem jelenhetett meg önálló kötete.
1965
Harmadszor is megházasodott, elvette Radnóti Zsuzsa dramaturgot
1966
Megjelent a Jeruzsálem hercegnője, ami már tartalmazott egyperces novellákat, illetve a Macskajáték kisregény változatát.
1967
Megjelent a Nászutasok légypapíron, szintén egyperces novellákkal és a Tóték kisregény változatával.
1967
Bemutatták a Tóték című Örkény-drámát a Thália Színházban, az őrnagy szerepében Latinovits Zoltánnal.
1967
Ismét József Attila-díjat kapott.
1968
Megjelent az Egyperces novellák, amivel végérvényesen saját műfajt hozott létre.
1969
A Tóték című drámából Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! címmel készített filmes adaptációt.
1973
Kossuth-díjat kapott.
1974
Makk Károly megrendezte filmen a Macskajátékot.
1979
Tíz évnyi várakozás után a Vígszínházban végre bemutatták a Pisti a vérzivatarbant.
1979
Június 24-én halt meg Budapesten.
Háromszor is megházasodott
1937-ben vette el Gönczi Flórát, akivel a gyógyszerész diplomájának megszerzése után Londonba, majd Párizsba költöztek. Tőle akkor vált el, amikor a világháború kezdete miatt ismét hazaköltöztek. 1948-ban másodjára is megházasodott: elvette F. Nagy Angéla gasztronómiai (szakácskönyv-) írót, akitől 1949-ben Angéla lánya, majd 1954-ben Antal fia született. Házasságuk az 1956-ot követő, négyéves szilencium alatt ment tönkre, amikor helyzetük egyre nyomorúságosabbá vált amiatt, hogy Örkény nem kaphatott munkát. 1959-ben el is váltak, de ekkor már a télen találkozott az egyetemista, későbbi dramaturg Radnóti Zsuzsával. Egymásba szerettek, és a lány az író hátralevő húsz évének legfontosabb szereplőjévé és szövetségesévé vált. 1965-ben házasodtak össze.
A Donnál magát őrmesternek álcázva próbált menekülni
1941-től a Délvidéken teljesített katonai szolgálatot, ahonnan munkaszolgálatosként a Donhoz vezényelték a 2. Magyar Hadsereggel. Az 1943-as voronyezsi offenzíva után felöltötte egy halott őrmester ruháját, majd maga mellé állította tizenkét katonatársát, mintegy saját alakulatot kreálva belőlük. Így próbált menekülni, és bár a szökés nagyon kevésen, mindössze 30 kilométeren múlott, megsebesült és csapatával fogságba esett.
Gyógyszerész és vegyész végzettsége is volt
A Piarista Gimnáziumban érettségizett, onnan először a József Műegyetem Vegyészmérnöki karára ment továbbtanulni. A tanulmányokat egyelőre nem fejezte be, hanem 1932-ben átiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerész karára. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy édesapja is patikusként dolgozott, az oklevelet mindenesetre 1934-ben kapta meg. A világháború kezdetekor hazaköltöztek Párizsból, ekkor pedig ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1941-ben a vegyészmérnöki oklevelet is megszerezte.
Az 1956-os forradalom után négy évig nem kaphatott írói munkát, így gyógyszerészként kezdett dolgozni
A forradalom leverése után rövid idő alatt kiszorították az irodalmi közéletből, lektori és dramaturgi szerződéseit felbontották, a lapokban egészen 1962-ig nem jelenhettek meg írásai, de még műfordításokkal sem bízhatták meg. Két gyermekét nem tudta eltartani, ezért közvetlenül Aczél Györgyöt kereste meg olyan munkáért, amihez vegyészmérnöki és gyógyszerészi diplomáit használni tudta. Így került az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a későbbi Egis Gyógyszergyár munkásai közé, havi 2300 forintos bérezéssel, „műszaki ügyintéző III.” besorolásban, ahol 1958 és 1963 között dolgozott.
Közel volt hozzá, hogy koncepciós perbe fogják
Együtt raboskodott az orosz hadifogságban Rákosi Mátyás jobbkezével, Gerő Ernővel. Ennek ellenére Gerő 1949 végén így írt róla Révai Józsefnek: „A Szabad Népben, irodalmi folyóiratainkban, színházaink színpadán az utóbbi hónap folyamán mind gyakrabban szerepel Örkény István nevű író, aki szilárd meggyőződésem szerint Titóék beszervezett embere”. Az ügynek nem lett következménye, minden bizonnyal nem tartották elég jelentősnek Örkényt, de később 1951-es, Lila tinta című elbeszélését maga Révai József is keményen támadta: „prostitúciónak”, „rothadási terméknek” ítélte, íróját kiutasítással fenyegette az „új” irodalomból.
Korai éveinek lapjai és művei az orosz hadifogság után
Már gyógyszerészhallgatóként írt: 1934-től szerkesztette a Keresztmetszet című folyóiratot a barátaival, melyben az első novellái is megjelentek. Kapcsolatba került a Szép Szó körével, amely Forradalom című, első jelentős novelláját is közölte József Attila javításaival kiegészítve. Lapszerkesztői ambíciói még a krasznogorszki Központi Antifasiszta Iskolában is megmaradtak, itt az Igaz Szó (Magyar hadifoglyok lapja a Szovjetunióban) című periodikának társszerkesztője és állandó szerzője volt. A hadifogságból hazatérve a Szabad Nép belső munkatársaként folytatta az írást, de több más újságban is jelentek meg cikkei. A Reggel c. napilapban rovatot is vezetett. Hadifogolyként három munkáját is lejegyezte, amelyek a háborúban és hadifogságban átélt élményeiről szólnak, ezeket 1946 és 1948 között adta ki: az 1946-ban megjelent Amíg ide jutottunk (eredetileg Emlékezők) és az 1947-es Lágerek népe dokumentarista prózában megírt, életsors szociográfiák, az 1948-as Voronyezs pedig Örkény első drámája.
Macskajáték
Egyik legnagyobb hatású műve, amelyet nemcsak kisregény, hanem dráma és filmnovella formájában is megalkotott. A hatvanas évek szilenciumának során filmes barátai keresték meg Örkényt filmnovella és forgatókönyv ötletekkel, ezzel némi írói keresethez juttatva – ebből születtek meg a Macskajáték és a Tóték első változatai. A kisregény az 1966 őszén megjelent, kirobbanó sikert arató Jeruzsálem hercegnője című kötetében volt először olvasható a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. A történet egy idős testvérpár, Erzsi és Giza, vagy másképpen a „Szkalla lányok” levelezéséből és telefonbeszélgetéseiből bomlik ki, ahogy a múlt szeleteit, eseményeit, régi fényképeiket megpróbálják összeilleszteni, újraélni. A budapesti társbérletben lakó Erzsi, és az ugyan kerekesszékben élő, de német luxussal körülvett Giza viszont mostanra már teljesen más nyelvet beszélnek és teljesen másként emlékeznek a régi történetekre. Erzsi nemcsak testvérével, de senki mással nem képes magát tökéletesen megértetni, kivéve a szomszéddal, a férje elől menekülő Egérkével – akivel viccesen fújnak, prüszkölnek, egyfajta „macskajátékot” imitálnak. A főszereplő így menekül a valós világgal való kommunikációképtelensége miatt egy groteszk, képzelt valóságba. A Macskajátékot Makk Károly vitte filmre 1974-ben.
Tóték
Eredetileg a Tóték is filmnovellaként született, a kisregény változatot pedig az 1967 tavaszán a Magvetőnél megjelenő Nászutasok légypapíron című kötet tartalmazta. A történet szerint az idilli Mátraszentanna község tűzoltóparancsnokához, Tót Lajoshoz látogatóba érkezik fronton szolgáló fiának felettese, az Őrnagy. Látogatásának célja, hogy harctéri fáradtságát kipihenje – ehelyett azonban feje tetejére állítja a család életét is. A groteszk stílus a megszállott Őrnagy és a fiuknak kedvezményeket remélő, ennek mindent alárendelő család konfliktusában, illetve a különös mellékszereplők jellemzésében és a kiélezett helyzetekben mutatkozik meg. A kötet szerkesztése közben, Kazimir Károly felkérésére Örkény megírta a drámaváltozatot is. Ennek megjelenése tekinthető a magyar groteszk-abszurd dráma születésének. A bemutatót 1967. február 24-én tartották Latinovits Zoltánnal az Őrnagy szerepében a Thália Színházban, mennydörgő sikere pedig bizonyította a kor emberének, hogy a magyar közönség igenis tud nevetve sírni, és sírva nevetni. A színdarabot a következő évadban számos vidéki színház tűzte a műsorára, de tovább vitték a határon túlra is – Franciaországban 1970-ben a Fekete Humor Nagydíját is megnyerte. Ezt látva a hatalom felhagyott a kritikával és szintén ünnepelni kezdte az örkényi groteszket. A filmváltozatot Fábri Zoltán rendezte, 1969-ben mutatták be Isten hozta, őrnagy úr! címmel.
Egyperces novellák
Örkény az „egypercesek” megteremtésével saját műfajt hozott létre. Mint több helyen is említette, a klasszikus prózától idegenkedett, így élete végéig hosszabb kisregényeket és pársoros elbeszéléseket alkotott. Az egypercesek Örkény egyfajta kísérleteként értelmezhetők a 20. századi magyar prózán való túllépésre, a történetek egy szokványos helyzetből jutnak egy különleges, abszurd állapotba. Sokszor konkrét cselekményük sincs, csupán egy helyzetet írnak le, vagy véleményt közvetítenek például álhírként. Első ciklusukat a Jeruzsálem hercegnője, másodikat a Nászutasok légypapíron tartalmazta – utóbbiban a harminc történet A groteszk felé főcímet kapta. 1968-ban aztán egy teljes kötetet szentelt nekik, Egyperces novellák címmel. A történeteket évente újabb, bővülő kötetekben publikálhatta, míg 1971-72 során a Magvető és a Szépirodalmi közösen is kiadta azokat Időrendben főcímmel.
1912.4.5 – 1979.6.24